???? Olvasási idő: 2 perc

Ez most elég borúsan hangzott, ugye?

Egy India (és Nepál)-szerte hatalmas ünnepnek számító estéről van szó, a Mahashivratritól, amit Shiva Istenség tiszteletére ajánlanak fel. Idén Február 21-ére esik, és szó szerint éjszakai a buli: egész éjjel tart az ünnep, tánccal, fényekkel, áldozatokkal. Számos legenda él az Ünnep mögött, a hinduk számára Shiva fontos szerepet tölt be.

Egész éjjel fent vannak, mulatnak, imádkoznak, meditálnak, táncolnak, énekelnek, böjtölnek.

Az, hogy jógával foglakozok, magával hozta az érdeklődést a jóga gyökerei iránt: tradícionálisan honnan eredt, miért és hogyan élik ma, hogyan lehet áthelyezni nyugati kontextusba mindazt, ami mélyen gyökerezik egy más vallási közegű társadalomban. Távolról sem tartom magam a téma szakavatott képviselőjének, csupán olvasok rengeteget, mert érdekel.

Ma egy nagyon érdekes beszédre bukkantam: az idei Mahashivratri ünnepen elhangzott „szösszenetre” Sadhgurutól (ő egy igencsak megosztó figura, vannak, akik nagyon szeretik, mert karizmatikus, a ma embere nyelvén szól, közelebb hozza az ősi jógikus tradíciót a mai világunkhoz, mások pedig bírálják előélete, hitelessége, számos politikai kapcsolata és megkérdőjelezhető (ám kétségkívül sikeres) marketinges fogásai miatt).

Az Y generációhoz szólt, hogy miért is ünnepeljék a Mahashivratrit (feltételezem Indiában is végbemegy valami hasonló, amit itt Nyugaton is tapasztalunk, hogy a fiatalok szakítanak az ősi tradíciókkal, hagyományokkal, „mennek a maguk fejük után”…). Érdekes aspektusba helyezte az ismereteinket, az emlékeinket bizonyos dolgokról. Mert ha valamit eltárolsz az agyadban, kapcsolsz hozzá egy jelentést, akkor azzal máris megfosztod magad a megfigyelés és megértés műveletétől. Mert felülírja valami, amit már „tudsz” (hogy honnan és milyen forrásból ered ez a tudás, az más tészta). Azt mondta, hogy bármit, amit lát és tapasztal, azt megpróbálja megérteni. Ha megértette, akkor tudja.

A Mahashivratritől azt mondja, hogy (a szokásostől eltérően) ne vallásos ünnepként tekintsenek rá, hiszen mindennek a gyökere rejtőzik valaminek a mélyén. Nem véletlen, hogy ez az ünnep épp az (Északi féltekén) ébredő tavasz kezdetére esik, hogy bizonyos Holdállás (az Újholdat megelőző napon) kötődik hozzá.

„Bolygónk egy nagyobb család, a Naprendszer tagja. A Naprendszer egy még nagyobb család tagja, a Tejútrendszer galaxisé, az pedig a kozmosz része. De a lényeg, hogy soha semmi nem történik „csak úgy”.  Azt tudjuk, hogy bizonyos időpontokban, bizonyos pozíciókban a bolygónk egy meghatározott módon viselkedik, és mi is megtapasztaltuk saját magunkon, hogy bolygónk melyik fázisai a legjobbak számunkra (spirituális vagy fizikai síkon). Ha így vizsgáljuk meg, a Mahashivratri idején egy természetes fellendülés van: a tavasz eljövetelét ünnepeljük, a természet energiái mind felemelkedő, felemelő fázisban vannak, amiknek különösen nagy hatása van ránk is. ” – mondja Sadhguru.

„Tehát amikor egy ilyen napon, amikor az energia felfelé tör és áramlik, te lefekszel, tested vízszintesbe helyezed, annak negatív hatásai lehetnek rád. Tartsd ilyenkor a tested egy függőleges helyzetben, hiszen az energia lentről áramlik felfelé.” Ez tehát a magyarázata az „alvásböjtnek” ezen a napon Sadhguru szerint.

Számomra azért volt ez érdekes megállapítás, mert az utóbbi időben figyeltem fel arra, hogy a holdciklusok valóban befolyásolják az életem, a hangulatom, az aktivitásom. Még csak ismerkedek vele, hogy pontosan hogyan és mi módon, kontextusba helyezve az ájurvédával is, de mindenesetre nem akartam kockáztatni, hogy lefekszek ma éjjel, úgyhogy későbe nyúlva is ezt a bejegyzést írtam Nektek 🙂

Egy biztos: a világegyetem energiái hatnak ránk, akár tudjuk, akár nem, akár tudomást veszünk róla, akár nem.

Sadhguru beszédét itt tudod meghallgatni, ha érdekel:

Itt pedig egy híres Shiva mantra, a Bilwastakam, amit Mahashrivrati éjszakán ajánlanak fel.