Talán számodra is ismerős érzés, hogy reggel az ágyból kikelve mintha összetört üvegcserepeken mászkálnál. Vagy a nap végére ólomnehézzé válnak, és alig várod, hogy megpihentesd az ágyban. Esetleg a megszokott lábbelidből kilépve azonnal görcsbe rándulnak a lábujjaid, amint mezítláb próbálsz sétálni otthon?
Lehet, hogy már jártál orvosnál is a panaszaiddal, és tudod, hogy sarkantyúd/bütyköd/lúdtalpad van, vagy a plantar fasciitis, metatarsalgia szavak szerepeltek a papírodon. De lehet, hogy nem voltál vele sehol, egyszerűen bosszant, hogy nem tudod úgy élni az életed, ahogy szeretnéd, mert egy séta gondolatától is irtózol a fájdalom miatt.
A talpunk (mint megannyi testrészünk) bonyolult és összetett mechanizmusok alapján működik. De a talpat érintő problémák gyökéroka gyakran egyszerűbb, mint gondolnánk, a megoldás pedig sokkal inkább aktívabb, mint a sok, azonnali gyógymódot ígérő talpbetét, párnázott cipő, stb.
A merev, ellustult talpi izmok, az ízületek (boka-, térd és csípő, valamint a lábujjak (kifejezetten a nagylábujj) kisízületei,) beszűkült mozgástartománya mind hozzájárul ahhoz, hogy sajgó és sokszor túlérzékeny lábakon járunk nap, mint nap.
Nem is annyira meglepő ez, ha azt nézzük, hogy egész nap (sokszor kényelmetlen és merev) cipőbe bújtatva járunk rajtuk, tehát a szükséges (és számukra kielégítő) mozgás egyáltalán nem teljesül.
Próbáltál már egyujjas kesztyűben mobilozni? Na, valami ilyesmit érez a lábfejed is a zokniban…
Testünk rendkívüli módon alkalmazkodik ahhoz az életmódhoz, amit élünk. Jól is van ez így, hiszen ez a túlélésünk kulcsa.
De sajnos sokszor a nem ideálishoz kell alkalmazkodnia. Esetünkben pl. nem a talp anatómiájának megfelelően tervezett, divat diktálta cipőkhöz. Akár kisgyermekkorunktól kezdve.
A mai cipőink keskenyek, merevek. Sarokrészük megemelt (még a lapos talpú lábbelik esetében is), lábujjrésze felfelé ível. Párnázottak, “tartást adnak”. Azaz szükségtelenné válik bennük a talpi izmok munkája, ellustulnak, mezítláb járva nem tudják megtartani a boltozatokat. Romlik a keringés, az idegek irritálódnak, és legrosszabb esetben csontos vagy ízületet érintő deformitások is létre jönnek (bütyök, kalapácsujj, stb).
Jót akarunk a gyerekeinkenk, amikor a legjobb cipőt igyekszünk megvenni nekik. Amikor egészen pici kortól kezdve (bölcsödőben vagy otthon is) “benti cipőt” adunk rájuk. De ezzel elvesszük a talptól a talaj különböző felületeinek érzékelését, “leszorítjuk” a lábujjakat, amik nem tudnak szabadon mozogni.
És életünk során szinte minden ébren töltött óránkban zokni és cipő/papucs van rajtunk. Hogyan is erősödnének, rugalmasodnának ezek az izmaink, ha “nem visszük őket konditerembe”?
Valamiért mindenki számára kézenfekvő, amikor mozgásról van szó, hogy foglalkozni kell a hasizmokkal, a popsival, a combokkal, a karokkal, a hátizmokkal, de a 26 csontból, 33 ízületből és 29 izomból álló testrészre (a lábfejünkre 😊) miért nem gondolunk?
Talpunk köt össze bennünket a talajjal állás, séta és minden mozdulatunk közben. Minden egyes alkalommal, amikor lépsz egyet, a talajból érkező erőt a talp “szívja fel”, és továbbítja fel a többi testrész felé. És bármennyire hihetetlenül hangzik (mindazonáltal nagyon is logikus): az, hogy mi történik egyetlen lépésnél itt “lent”, befolyásolja még a vállad és nyakad mozdulását is. Tehát ha itt elakadás van (esetleg egy merev és kényelmetlen cipő még ezt pluszban tetézi), minden más főbb ízület/testrész sem fog tudni helyesen működni.
De egy kis szemléletmód váltással, némi önfegyelemmel máris elkezdheted a munkát, hogy újra SZABAD LÁBon tudj élni!
Ha inkább hallgatnád a témát, katt ide:
0 hozzászólás